Színes ajtók, színes emberek

Volt az Őrségben egy nagyszerű finn szomszédom. Nem csak szőke, kékszemű és nyitott ember (csak hogy igazoljam a sztereotípiákat), hanem nagyszerű ízlése is van. Otthonuk az Ikea-katalógusok “őrségiesítése”, Kallax keverve a hetési szőttessel: belépni hozzájuk minden alkalommal gyönyörködtető ízlésorgia volt. Egy alkalommal ez a kedves S. említette, hogy szenvedélyes pillanatában lefestette az ajtajukat meggypirosra. Bár a férje nem örült neki, én azonnal beleszerettem a szokatlan, de üdítő és bátor színválasztásba. (később több finn is költözött a régióba, S. ismerősei, rokonai, s egyikőjük szintén ezt a színt választotta ajtajának, sőt, a kis parasztház egyik falát is megbolondította bordóval – jól állt neki, nagy árnyas diófa adott hozzá bukolikus külsőt.)

Itt, a Balatonnál egyre több kellemes pasztell zöld és kék ajtóba futottam, a méregzöld a környéken egyenesen hagyomány. Elég csak a balatonfüredi villákat végig nézni: a korhűen felújított épületeknek gyakran választottak barnától/fehértől eltérő árnyalatot. A mi vakolatlan, szürketetős otthonunknak is szerettem volna színt adni, ami földobja, örömöd ad, amikor belépünk a házba (illetve szigetelés, majd fehérre festés után is megállja a helyét). A barkácsboltok kínálata sajnos nem tükrözi a Pinterest-albumokat: a barna minden árnyalata kapható, de más szín alig. Végül egy saját márkás terméket választottunk, amitől a férjem ódzkodott, végül bátraké a szerencse felkiáltással vettünk két dobozzal. Nem bántuk meg! A bejárati ajtó ragyog, és már tervezzük, mi mindent fogunk még ezzel a színnel lefesteni. (Közben úgy alakult, hogy a fürdőben és a nappaliban is a türkiz dominál, de ez már egy másik történet. Szeretjük!)

Non plusz ultra: nem messze, a szeles dombon megismerkedtünk a szomszédokkal: félig finnek! Levendulakék (van ilyen?) az összes spalettájuk!