Szabadnap (Balcsi-BP-Balcsi)

Gyerekek mellett egy teljes nap “kimenő” luxus kategóriába tartozik. Vagy túl picik a babák, vagy apuka dolgozik, vagy nincs hova elmenni. Pár napja nálunk megtörtént ez a csoda, nem kis szervezést és rugalmasságot igényelt, de minden percét megérte.

11:00 indulás a vonathoz, kocsival elvisz a család a közeli városka vasútállomásáig (20 perc). Előtte a férj még mindenképpen le akar festeni 2 szobát fehérrel, nekem ebédet kell főznöm nekik, a gyerekeket szalonképessé kell varázsolnom (tiszta pelus, ruha, has tele stb) és a legfontosabb: semmit ne felejtsek itthon. Luxus: női magazinok táskába tétele. IGEN, lesz időm anélkül végigolvasni egy egész cikket, hogy közben bárki cumisüveget, mesét, pelenkacserét stb követelne rajtam!

11:30 már a vonatállomáson vagyok egyedül. E GY E D Ü L! Úgyhogy berontok a restibe (itt nálunk “Pléh kocsma” a becsületes neve, egy Üvegtigrist képzeljetek el, csak sokkal züllöttebb törzsközönséggel), ahol minden délben föznek friss meleg ételt (a sztenderd és állandóan menün lévő kelkáposzta főzelék kispörkölttel sztárkombó mellé – amit egy éve leteszteltem, és párját ritkító). A csapos udvarol, a pityókás vendégek nevetgélnek. A vonaton megeszem az ételt, hipp-hopp Pesten vagyok.

14:30 Újlipótváros, a legeslegfinomabb olasz fagyi, tonnányi gyerekkönyv a táskámban (a Pagonyból). Egy kis kitérő a 8. Kerület bugyraiba, majd megérkezem a Fiókba.

16:00 Somogyi Márk könyvkötő kurzusa. Ha az ember egy kicsit is szereti a papírt, ment már be könyvesboltba csak úgy szemet legeltetni, aludt el a Szabó Ervin Könyvtár foteljében megszokásból, annak biztosan a (titkos) listáján van a könyvkötés. Egy olyan munka, amelynek folyamán papírívekből egy lapozható csoda lesz. Milliméterek, ragasztóanyag, borítóvászon színei – flow 3 órán keresztül. Kész. Kész – mondja Márk is, elfog valami meghatottság.

19:00 Kelenföld, valami eldugott hamburgerező meglepően minőségi hússal, a szomszéd kocsmával bartellben (áthozhatod a sört vagy fordítva). Először csak vizet iszom, később elönt a boldog felelőtlenség pillanata, hogy egy pohárral igazán meglephetem magam az útra. Úgyhogy mint a régi időkben, műanyag korsót himbálva elindultam a vonat felé. Forróság volt a vagonban, fölraktam a lábam a szemközti ülésre, a másik sorban ülő nyugdíjas néni is így pihent, megnyugtató volt. Hazafelé nem olvastam magazint, csak néztem az esteledő tájat, a bukolikus mezőket, őzet, nyulat, nyiladozó napraforgót. Jól esett a semmittevés, a gondolatok szabad áramlása. Taxi a buszállomásig, a várakozók kivétel nélkül spiccesek voltak, és talán még le sem érettégiztek. A sofőrt egy félmeztelen srác próbálta meggyőzni, hogy egy kis kerülővel vigye haza. A kivilágított faluból elindultam a szőlők felé, a busz tovább hajtott, még jól láttam az alkonyi fényeknél. Semmi zaj, csak a természet nyugodt zümmögése, a távolban a tó vize, a levegőben a Balaton és a levendula átható illata.

22:00 Mindenki alszik, még a kutya sem jött ki a motozásomra. Tele vagyok élménnyel, nem tudok lefeküdni, kiülök a teraszra hallgatni a csendet. Jó volt úton lenni, még job haza érkezni.