Nem az időnk csekély, hanem sokat elvesztegetünk belőle – Pareto lánya, vagyis Erdélyi Boróka a beszélgetőtársam

Nem az időnk csekély, hanem sokat elvesztegetünk belőle, írta Seneca, és ahogy visszaolvasom Boró szavait, még közelebb kerülök az ókori latin bölcs szavaihoz. Augusztusban érkezett Boróka levele, arculat tervezéshez kérte a segítségemet Van rá időd. időgazdálkodásról és életvezetésről szóló szakértői oldala számára. Pár email váltás után derült ki, hogy Ő az, aki a Pareto lánya blogot […]

Januári kezdés

Amilyen a január elseje, olyan lesz az év többi napja is, állítják a bölcsek. Én ugyanúgy mostam, duplót szedtem össze a szőnyegről, ebédet főztem (természetesen lencsét). És egy intenzív löketet adtam az instagram oldalamnak, tematikus listát követve írok egy hónapig. Volt már “inspiráló történet”, “hol dolgozol” bepillantás a kulisszatitkokba, “kedvenc eszközöm” stb. Tallózzatok 🙂 instagram.com/sofia_design_lab_by_sofia/ Amit […]

2017, te magával ragadó!

Ilyenkor, év végén jól esik az embernek összegzést írnia az elmúlt tizenkét hónapról, visszalapozni a naptárjában, elmerengni az élményeken, tetteken, kalandokon, amik történtek vele. Kerülve a túlzott személyeskedést, nem tudom nem elmesélni, hogy itt, a Balaton-felvidéken most olyan csillagos az ég, és olyan csípős az éjszaka, hogy csak öt percig tudtam beleszippantani a jeges levegőbe. […]

Balaton Care – saját vállalkozás létrehozása az alapoktól

Elkészültem a Balaton Care arculatával. Logójának színei a Balatont idézik, lágysága a hullámokat. A vállalkozás ötlete onnan jött, hogy hosszú évekig jártam az őrségi házikómba, de mindig nehezen találtam olyan megbízható embert, aki télen befűtött volna nekem, lenyírta volna a füvet nyáron, segített volna rendet tartani a portán, hogy miután megérkezem a hétvégi pihenésre, ne […]

A vöröslencse-ügy: szakácskönyv a könyvtárból

A vörös lencsével akkor kezdődött a viszonyom, mikor Anikó barátnőm visszatért Indiából, és amellett, hogy rejtélyes fűszereket mutogatott ilyen-olyancsomagolásban, előrukkolt a világ legtartalmasabb húsmentes levesével. Később, főleg hideg téli esténként többször elkészítettem ezt a rettentően egyszerű és melengető ételt. Mindig volt itthon vörös lencse, szerette a család, de valahogyan feledésbe merült. Történt azután, hogy beiratkoztam […]

Kritikusok – hogyan viseljük el (jól) a kritikát?

Kevés ember bírja jól a kritikát, bevallom, sajnos én is közéjük tartozom. Dolgozom az ügyön, folyamatos edzésben vagyok, mint talán mindnyájan, akik a kreatív szakmában dolgozunk, párkapcsolatban élünk, emberek között mozgunk. Kritiziálni rém egyszerű, hiszen melyik embertársunk nem csetlik-botlik állandóan, fogást kínálva így a keselyűknek, rosszmájúaknak? Jó (és építő) szándékú kritikát alkotni viszont nehéz, első […]

Családom, megrendelőim

Sok fajta megrendelő van, és sok irányból találhatnak ránk az ügyfelek. A legmegtisztelőbb, ha ajánlás útján keresnek föl, tehát egy elégedett vásárló javasolja az ismerősének, barátjának, üzletfelének, hogy velünk dolgozzon. Van persze olynos kellean, aki véletlenül bukkan ránk a világhálón, vagy akár a hirdetésünkbe fut bele. Külön öröm, amikor családtagnak tervezhet az ember. Bár az […]

Harmónia – még viharban is: hogyan üljünk géphez, amikor feje tetején áll minden körülöttünk?

Fontos dilemmával találtam magam szemben az elmúlt napokban: hogyan lehet a magánéleti hullámvasutak ellenére is állandó színvonalon dolgozni? Lehet-e valaki kiegyensúlyozott szakmailag, miközben ég a ház? Mindig csodáltam azokat a volt kollégáimat a multinál, akik ha esik, ha fúj, kedves mosollyal ültek le az íróasztalukhoz, nyugodtan hallgatták végig az órákig tartó értekezleteket, nem bóbiskoltak el […]

A vidéki élet szépségei és kihívásai egy nagyon elfogult szemüvegen keresztül

A héten a második barátnőmről tudom meg, hogy ki szeretne költözni a városból, vágyakozik a vidéki idill, a nyugalom, a friss levegő után. Éppen a kertben szöszmötöltem egy kapával, amikor fölhív az egyikőjük, itt van a faluban, beugrana egy puszira, ugyanis háznézőben vannak a környéken, a kocsijukat pedig mindenképp terepjáróra cserélik az útviszonyok miatt. Meglepett […]

Status quo – nyomdafestéket tűrő szavak

Bár csak egy papírdarab, egy 9×5-ös fecni, pár sor, szín, kép, grafika – nekem egy egész világ. Ez vagyok, ilyen lilán, ilyen színesen, ilyen akárhogyan. Kinyomtattattam 100 példányban, a kocsiban tartom, talán párat rakok a pénztárcámba. Adok a családnak belőle. Nem ez a lényeg. Hanem hogy minden károgás, megkérdőjelezés, energiaörvény ellenére ki tudom írni a […]