Nem az időnk csekély, hanem sokat elvesztegetünk belőle – Pareto lánya, vagyis Erdélyi Boróka a beszélgetőtársam

Nem az időnk csekély, hanem sokat elvesztegetünk belőle, írta Seneca, és ahogy visszaolvasom Boró szavait, még közelebb kerülök az ókori latin bölcs szavaihoz.

Augusztusban érkezett Boróka levele, arculat tervezéshez kérte a segítségemet Van rá időd. időgazdálkodásról és életvezetésről szóló szakértői oldala számára. Pár email váltás után derült ki, hogy Ő az, aki a Pareto lánya blogot írja – s mivel a nagyszerű időtervező- és életmód blog régi olvasója vagyok, nagyon megörültem, hogy Vele dolgozhatok együtt. A boldogság után természetesen meg is ijedtem, hiszen írásaiból egy rendkívül szervezett, kiegyensúlyozott személyt ismertem meg, ráadásul az első  telefonos megbeszélésünkről késtem is a lányok altatása miatt. A kezdeti izgalmak ellenére talán kijelenthetem, soha nem volt még ilyen rugalmas, korrekt, válaszkész ügyfelem, akivel hosszú éjszakákat emaileztem (míg mindkettőnk gyerekei aludtak), és estéket telefonáltam, mire megszületett a közös munkánk.

A 2018-ra tervezett interjúsorozatom első darabját tehát Erdélyi Borókával, a Pareto lánya és a Van rá időd szerzőjével olvashatjátok. 

Amikor elkezdtél blogolni, szinte “berobbantál” a köztudatba, mindenki Téged ajánlott a közösségi felületeken, mint érdekes olvasnivalót. Igény volt és van Rád, Pareto lányára. Mondhatjuk azt, hogy űrt töltöttél be? Honnan ez a nagy igény a rendszerezésre, minimalizmusra?
A rendre, rendszerre, rendszerezésre való igény szerintem a női nem sajátja; nem csoda: a mi feladatunk, hogy a sok-sok zsonglőrlabdát – családot, otthont, karriert – mozgásban tartsuk, és ezt egy jól kialakított rendszer nagyban megkönnyíti. A minimalizmusra való törekvés korjelenség: egyre több embert kezd zavarni a túlfogyasztás, a talmi csillogás, a fizikai zsúfoltság és mentális zaj, ami körülvesz bennünket; a felgyorsult világban, a mindenhonnan ömlő információfolyamban, a bennünket kizsigerelő ezerféle kötelességben vágyunk a csendre, a nyugalomra, a befelé fordulásra – és legfőképp a valódi értékekre.
Egy kisvárosban élsz két kisgyerekkel. Írásaidban sokszor hangsúlyoztad, hogy a férjed későn ér haza, így egyedül menedzseled az otthoni dolgokat. Ha ezt leríva látom, úgy gondolnám, hátrányos helyzetből indulsz, amelyben sok nőtársunk csak vergődik. Mi a titkod? Megfeszíted magad, hogy 120%-ot nyújts, erődön felül teljesítesz, mert majd meghozza a gyümölcsét?
120% helyett sokkal szívesebben teljesítek 80%-on. Az a helyzet, hogy a perfekcionizmus csak hiányérzetet szül – azaz, a te szavaiddal élve, ha megfeszíteném magam, sosem lehetnék elégedett. Mindig lenne valami, amit még meg kell csinálni – ez egy soha véget nem érő folyamat. Én szeretek elbliccelni dolgokat. Míg a számomra igazán fontos dolgokra kőkeményen megteremtem az időt, következetesen és kitartóan dolgozom / teszek értük, addig a “futottak még” területeken beérem az “elég jóval”, az “éppen eléggel”, sőt, időnként a “ej, ráérünk arra méggel”. Ezzel a szemlélettel sokkal szabadabb vagyok – így nem is érzem túlterheltnek magam egy alapvetően túlterhelt helyzetben. Nekem belefér, hogy rántottát ebédelünk, mert végre csodálatos az idő a botanikus kerthez.
Sokan csak toporognak, és nem mernek belevágni egy vállalkozásba. Honnan merítetted az ötletedet és erődet hozzá?
Az ötlet mondhatni velem született – szenvedélyem az időgazdálkodás, gyerekkorom óta foglalkoztat, és örömöm lelem benne. Már több alkalommal felmerült bennem, hogy ezzel szeretnék foglalkozni, de most értek össze a szálak, most jött el az ideje. Nagyon örülök neki – abszolút azt érzem, hogy az életem minden egyes lépcsőfoka ebbe az irányba vezetett, legalábbis karrier tekintetében. Ami pedig a bátorságot és az erőt illeti… Bízom magamban, a tudásomban, a szorgalmamban. Lehet, hogy ez öntelten hangzik – én azért kimondom. Enélkül ugyanis nem mertem volna lépni. Még így is meg-megtorpanok néha, ilyenkor mindig ott van a férjem, aki még nálam is jobban bízik a képességeimben, illetve nagyon hasznos volt számomra Paizs Dóra coach abszolút profi segítsége is.
Kiket követsz a közösségi médiában és online? Ki ispirál? Ki motivál? Kivel „double check”-eled a dolgaidat?
Inspirációként rengeteg szakirodalmat olvasok: mivel nincs problémám az angollal, így hozzájutok a legfrissebb, legérdekesebb anyagokhoz is, amelyeket e-könyvként szerzek be, s így a nap minden szabad pillanatát fejlődésre fordítom. Ezek a haladó szemléletű könyvek jelentik számomra az igazi inspirációt. A sok összeolvasott dologból aztán desztillálom a magam elméleteit, amelyeket rendszeresen megvitatok a férjemmel – rengeteget számít, hogy érdeklődik a munkám iránt, így kevésbé vagyok magányos az egyszemélyes munkahelyemen. Kikapcsolódásként pedig szívesen olvasgatok néhány igényes blogot a hazai palettáról, igaz, ezek többsége nem kifejezetten szakmai, de ettől függetlenül nagyon érdekesek számomra; a kedvenceim: Habos Kakaó (haboskakaoblog.wordpress.com), Vacókia (vacokia.hu), Örömterv (oromterv.blog.hu), Kittenish (kittenish.hu), Zoda Stúdió (zodastudio.hu), Daily Dorothy (http://dailydorothy.hu/), Maison (maisonblog.hu), Csirek (http://csirek.me/).
Mennyiben más az a coaching, amit te kínálsz, mint amit mások? Manapság mintha mindenki coachnak tanulna. Milyen pluszt nyújtasz?
Én a hatékonyság helyett az egyensúlyra helyezem a hangsúlyt. Szerintem az időgazdálkodás egy nagyszerű eszköz arra, hogy kialakítsuk azt az életformát, amelyben minden igazán fontos dolog megkapja a neki járó időt, akár más, kevésbé fontos dolgok rovására is. Nem hiszek abban, hogy a 80 órás munkahét, a vállalati ranglétra lehet csak siker; az én szememben ugyanúgy siker az, ha valaki végre elkezd rendszeresen mozogni, az estéit önfeledten a családjával tölti, vagy éppen naponta 8 órát alszik – és (nem is annyira) meglepő módon az ügyfeleim többsége éppen ezért keres fel: szeretnék megtalálni az időt és a lehetőséget a mindennapi örömökre, a hétköznapi(nak tűnő, ám korántsem hétköznapi) célokra és sikerekre.
A Van rá időd. arculatát együtt terveztük. Jóval markánsabb lett színeiben, mint a mentás-szürkés Pareto lánya. Miért döntöttél emellett? Hova pozicionálod magad? Kiket szeretnél megszólítani?
 
A menta-szürke kombináció nagyon jól tükrözi az egyensúlyra, lelki nyugalomra törekvő énemet, ami a Pareto lánya esetében megfelelő; ám a Van rá idődnél mindenképp egy dinamikus arculatot szerettem volna. A név – ami egyben egy szlogen is – bátorítani akar, hogy igenis, a te kezedben van az életed, tiéd a döntés. Ehhez mindenképp egy erőteljes, tettekre ösztönző színvilágot szerettem volna, ami neked köszönhetően meg is valósult. A színválasztásnál az is szempont volt, hogy működjön vállalatokra is, ugyanis a magán ügyfelek mellett cégekkel is dolgozom – utóbbi esetben természetesen a dinamikus arculat előnyösebb.
Azt írod magadról, rengeteget olvasol. Mikor van rá időd? Kik a kedvenc szerzőid? Kit olvasol most?
Én vagyok az a nő, aki állandóan a telefonját bújja – múltkor rám is szólt egy “kedves” bácsi a boltban sorbanállás közben, hogy nem most kell fészbukozni. Nem akartam felvilágosítani, hogy éppen Szabó Magdát olvasok 🙂 A telefonon olvasásra a fiam miatt szoktam rá: rengeteget kell altatni, de úgy értsd, hogy sokszor órák hosszat. Ezeket az üres órákat – hiszen csak feküdnöm kell mellette – az e-könyveknek köszönhetően akár én-időként, akár fejlődésként, tanulásként tudom hasznosítani. Kedvenc szerzőm nincs, elég eklektikusan választok: jelenleg a szakmai könyveken túl az Esti mesék lázadó lányoknak című könyvet olvasom, Murakami, Thich Nhat Hanh és egy szuperizgalmas pszichothriller kíséretében.
Mit tanácsolnál olyan nőknek, akiknek brilliáns ötletük van, mégsem mernek belevágni egy vállalkozásba?
Hazabeszélek, de: keressenek egy coachot. Sokszor csak egy külső, független szemszög és néhány jól irányzott kérdés kell ahhoz, hogy szikrát kapjon a történet.