Inspiráció a szomszédból

Július havi együttműködésemet csak coelhos pátosszal tudnám leírni: a nyári mező volt az igazi partnerem ebben a hónapban.

 

Nem kellett messzire mennem, ahogy kilépek a türkiz ajtón, leballagok a lépcsőn, lesétálok a murvás úton balra, máris egy virágos mező terül elém. Aki távolabbról nézi ezt a területet, elvadult, gondozatlan gyepnek hiheti: közben pedig meghökkentő színekben pompázó virágok, varázslatos formájú levélkék élő kiállítása ez. Ha nem saját szemmel látnám, nem hinném el, hogy a körömlakkom rózsaszínje egy kis virágon milyen rikítóan pompázik, vagy hogy a fehér ezer árnyalata milyen lágyan hajladozik a szélben.

Szükségem volt ezekre a sétákra. Nem csak a látvány és az illatok, de a csönd és a végtelen nyugalom is árad ebből a rétből. Azt mondja nekem, nincs min aggódni, nincs miért keseregni, hagyjam az idegeskedést hátra. Merüljek el a színek kavalkádjában, szippantsak bele a balatoni aromákkal kevert fűszeres levegőbe, mártsam a pipettámat a virágok szirmaiba, itt a kulcs a lábam alatt, ezen a mezőn, ezen a tájon, ebben a rekkenő nyári forgatagban.