Harmónia – még viharban is: hogyan üljünk géphez, amikor feje tetején áll minden körülöttünk?

Fontos dilemmával találtam magam szemben az elmúlt napokban: hogyan lehet a magánéleti hullámvasutak ellenére is állandó színvonalon dolgozni? Lehet-e valaki kiegyensúlyozott szakmailag, miközben ég a ház?

Mindig csodáltam azokat a volt kollégáimat a multinál, akik ha esik, ha fúj, kedves mosollyal ültek le az íróasztalukhoz, nyugodtan hallgatták végig az órákig tartó értekezleteket, nem bóbiskoltak el ebéd után. Egy idő után persze megtudtam, hogy nekik sem fenékig tejföl minden, viszont ahogy belépnek az épületbe, kint hagyják az otthoni életüket, és az aznapi feladatra koncentrálnak. Megvalósítható ez otthon is, amikor a kényelmes home-office-ból dolgozunk?

Nekünk ezen a héten történt az óvodai beszoktatás, új napirendje lett az egész családnak, bevetettük a bicikliket, este főztem másnapra, a férjemre is nagyobb feladatok hárultak az otthoni munkálatokban. Így a szokásosnál is fáradtabb voltam esténként, mire a két pici elaludt, illetve a délutánra maradt ház körüli teendők is megnövekedtek.

Ezt a stresszt tetézte egy egészségügyi malőr, amit én rögtön halálos kórként diagnosztizáltam, és két-három napig kétségbeesve, önmagam árnyékaként üzemeltem, szeretteim legnagyobb rémületére.

Mi van ilyenkor a munkával? Le tudjuk-e vetni a képzeletbeli ajtóban a külvilágot, önmagunk kattogó gondolatait, családtagjaink változó igényeit, és fókuszálunk-e megfelelően a feladatra?

Tapasztalatom szerint ez alkatfüggő (mások meg talán azt mondják, a profizmus mércéje az, mennyire tud az ember dedikáltan a munkájával foglalkozni).

Én csak harmóniában tudok igazán jól létezni, alkotni, szárnyalni. (A költők pedig pont a fájdalomból inspirálódtak!) Ha felfordulás van, sokkal több energiát kell arra áldoznom, hogy az íróasztalomnál kizárjam a bábeli zűrzavart. Ezért aztán, ha vállalhatatlan a helyzet, adok magamnak pár napot, hogy pihenjek, és rendezzem a sorokat, vagy bevetem a készenléti állapotban működést: azaz a listámon szereplő monoton(abb) munkákat végzem el. Folyamatosan tanulom, és próbálom észben tartani, hogy vigyáznom kell magamra, figyelnem kell a testem-lelkem jelzéseire, és igenis megálljt kell mondanom, amikor túlfeszítem a húrt. (Nem mellesleg borzasztó szerencsés vagyok, hogy az ügyfeleim rendkívül toleránsak, többségük szintén anyuka, a nehezebb időszakokat nem kell magyaráznom nekik.)

Gyere nyugodt, színes levelű, illatos október!