Fúró a kezemben – nőies és férfias dolgok

Süvít az északi szél, bolond áprilisi időjárás, hol csöpög az eső, hol tűz a nap. Hátamon hordozóban a 13 kilós kislányom, cumizza az ujját. Kezemben fúró, 6-os kobalt fejjel zártszelvényt fúrok. Nem korlátlécet, nem vasat, hanem így: zártszelvényt. Kerítésléceket a teraszunkra, hogy biztonságos legyen a kicsiknek. A nagyobbik lányom a csavarhúzóval játszik, fél szemmel őt is figyelem, amíg a berregő gép forgácsolja a fémet.

Még mindig ugyanaz vagyok: lassan harminckét éves, kétgyermekes anya, fél éve még balettcipő volt a lábamon, egy hónapja még pirosra lakkoztam a körmöm. Instagram fiókom van, rizstejjel iszom a kávét (nem divatból, hanem a tejtől fáj a hasam), szeretek sólámpát égetni este, füstölő van az asztalomon. Szeretem a balatoni illatot, amit ez a megátalkodott szél varázsol az orromba. Szeretem közben nézni a férjemet, akinek lassan betonkeménységű az annó finom keze, barna a nyaka a sok napsütéstől és ugyanolyan precizitással jelöli ki a korláton a lukakat, mint ahogy a háromnegyedes taktusok között staccatot játszik.
Itt nincs férfias meg nőies munka, feladat van, mindketten erősek és határozottak vagyunk, de ami több, szenvedéllyel csináljuk a dolgunkat: tudjunk, hogy jobb lesz tőle a környezetünk. Szépül a ház, jobb lesz a kert, kellemesebb lesz a piciknek.
Mindez a történet nem egy bukolikus regény, vagy egy krimi kezdete, hanem annak az eszmének a mély megerősítése bennem, hogy milyen fölösleges bármelyik tevékenységre, foglalkozásra rásütni “férfias dolog”, “nőies szakma”. Amikor a barkácsboltban furcsán néznek rám a csiszolópapírok között, vagy amikor a parkettás a az akciós felmosófejet nekem ajánlgatja (meg is kérdeztem, miért nem a férjemnek).
A webdesignban néha volt olyan érzésem, több a leány, mint fiú: pedig az itthoni palettát is csak pici szögből látom. Több designer “anyaklubban”, baráti csoportban vagyok benne, és általában mi, nők csevegünk. Ahogy külföldi társaságokhoz is csatlakoztam, föltűnt, milyen aktívak a kinti alkotó férfiak. Öröm látni a sokrétűséget, nézőpontokat, szépségideálokat, brandeket, esztétikát különböző nézőpontokból.
Elég csak a google keresőjébe beütni: “famous graphic designer” – fiúk uralják a terepet!
Már csak az a kérdés: számít, ki van a toll/egér/digitális rajztábla másik végén, vagy az alkotás a fontos?