Családom, megrendelőim

Sok fajta megrendelő van, és sok irányból találhatnak ránk az ügyfelek. A legmegtisztelőbb, ha ajánlás útján keresnek föl, tehát egy elégedett vásárló javasolja az ismerősének, barátjának, üzletfelének, hogy velünk dolgozzon. Van persze olynos kellean, aki véletlenül bukkan ránk a világhálón, vagy akár a hirdetésünkbe fut bele.

Külön öröm, amikor családtagnak tervezhet az ember. Bár az oktatóm szerint soha nem szabad ilyen munkát elvállalni, mert csak viszálykodás lehet a vége, én (egyébként is) nehezen tudok nemet mondani, és a szívem sokkal nagyobb súlyt nyom a latban, mint a racionális énem. Első munkám pont a bátyám névjegykártyája volt: s mivel főleg női megrendelőim vannak, érdekes volt szembesülni egy férfiasan őszinte, de nyers hanggal. Ő az a megrendelő, aki nem akar foglalkozni a színárnyalatokkal, nem érdeklik a formák, csak pár kulcsszóval írja le (az elég határozott) vágyait, és szabad kezet ad. Természetesen elvárja, hogy gyorsan készüljön el a munka, és úgy nézzen ki, ahogy neki funkcionálisan megfelel.

Nemrég az én drága könyvelőmet szerettem volna meglepni egy új névjegykártyával (rokon ő is), de vesztemre megkérdeztem, mégis milyet szeretne. „Nekem mindegy” – hangzott a válasz – „Lehet rajta akár csillámpóni is, vagy virágos tavaszi mező”. Ennél a résznél kezdtem kétségbeesni. Zsuzsónak csak egyvalamiben volt határozott elképzelése: legyen arany-bronz-rózsaszín, abból baj nem lehet.

Aki nyomtatott már valaha, illetve volt már nyomdával kapcsolatban, tudhatja, hogy az arany-ezüst-bronz stb. színek külön kihívást jelentenek mind a dizájnernek, mind a nyomdának, nem beszélve a 200%-osra emelkedett költségekről.

Én azt gondolván, nincs lehetetlen, föltettem a kérdést szakmai körökben, de mindenki eltántorított ettől a színkombinációtól: ha nem szeretnék ősz hajszálakat, oldjam meg másképp.

Mit tesz ilyenkor az ember, akinek évek óta könyvel az unokatestvére, s nem mellesleg tejben-vajban füröszti minden látogatáskor? Megpróbáltam a lehető legpontosabb színt belőni a gondosan kiválasztott Pantone-színkártya alapján, majd remegő kézzel elküldtem a nyomdának a terveket.

Jelentem, a végeredménnyel nem csak én, de Zsuzsó is meg van elégedve, a hajszálaim, köszönik szépen, megvannak, és egyelőre bátran hangoztatom családi körben (is): készítek nektek szépséges névjegyeket!

Utóirat: a cikkem (karmikusan) bevonzott egy további keresztelő-meghívót (szintén baráti kör), illetve a szomszédom, aki a világ legjobb burkolója és nem mellesleg nagyon jó fej, szintén elkezdett egy honlapról ábrándozni…