Barackvirág

Nem ilyen tavaszt képzeltünk el. Sokkal benzingőzösebbet, sokkal rohanósabbat, sokkal kevesebb időt együttlevőset.

Most itt a terasz, ahonnan látom a tavat – és egy jó ideig csak látni fogom, lemenni a partjához nem szabad. Itt a szabad mező, a fák, virágok, bokrok, medárseregek, végeláthatatlan ég. A domb, ami mögül felkel a Nap és ahol felbukkan a Hold.

Azután itt van a szétszaggatott család, az alkalmazkodni tudó, nem tudó, akaró és nem akaró családtagok, a nyugodtak, a lázadók, a rettegők.

Ilyenkor megnyugtat a körforgás, hogy lassan zöldellnek a fák, zümmögnek a legelőn a méhek, virágoznak a gyümölcsösök. Hogy a gyerekek igénylik a rutint, s végül a rutin nekem is biztonságot nyújt.