A vidéki élet szépségei és kihívásai egy nagyon elfogult szemüvegen keresztül

A héten a második barátnőmről tudom meg, hogy ki szeretne költözni a városból, vágyakozik a vidéki idill, a nyugalom, a friss levegő után.

Éppen a kertben szöszmötöltem egy kapával, amikor fölhív az egyikőjük, itt van a faluban, beugrana egy puszira, ugyanis háznézőben vannak a környéken, a kocsijukat pedig mindenképp terepjáróra cserélik az útviszonyok miatt. Meglepett a hír, hiszen a szinte szomszédok voltunk a belvárosban, és soha nem mesélt erről a titkos vágyáról, hogy buja szőlőindákkal szeretne bíbelődni, házat szeretne saját kézzel építeni, le akarja cserélni a kiskosztümöt.

Ideje volt tehát rendeznem a soraimat, és minden más tervemet félre téve listát készítenem az itteni élet szépségeiről és kihívásairól.

 

A szép:

  • Friss levegő. Amikor visszamész a városba, akkor érzed igazán, milyen jó dolgod van. Még ha a faluban is élsz, akkor is fokokkal jobb érzés nagyot szippantani a levegőbe!
  • Éjjel-nappal. Nincs veszekedő szomszéd, sípoló troli, ordítozó részegek, kurjongató turisták. A tücsök hangos, és a szomszéd kakasa is 5-kor ébreszt, de ezt a neszt szereti az ember.
  • Emberléptékűség – mindenhol. A boltos (akinek a nagyapja is boltos volt) tudja, ki vagy, milyen szőlőt szeretsz (ami egyébként a sajátja), hitelben elviheted a vekni kenyeret, ha nincs nálad pénz. Ahol tényleg köszönnek az emberek az utcán. Ahol a könyvtáros időt szán rád, remek újdonságokat ajánl. Ahol a polgármesterrel meg lehet beszélni, mi a helyzet, mit szeretnénk.
  • Balaton. Ez helyspecifikus, de hozzánk igen közel van a tó, biciklivel 20 perc, autóval 5. A vizet, ha nem is látod, érzed az illatát, a közelségét. Észreveszed, minden nap más a színe. Vitorlások pöttyözik a felszínét, ha jó a szél.
  • Egészségügy. Közel a kisváros a kórházzal, de a helyi doktor néni is remekül képben van, figyel a gyerekekre, közvetlen, partnerként kezeli a szülőket.
  • Oktatás: ovi a faluban, sok picivel, hatalmas parkkal. A közelben jó színvonalú iskolák és még egyetem is.
  • Kultúra: a faluban szervezett programokon kívül nem kell 10 km-nél többet utazni, hogy az ember színdarabot, kiállítást lásson, vagy megigyon egy jó kávét, esetleg izgalmas idegenvezetésen vegyen részt. Nyáron dúskál az ember a választékban, de télen sincs unalom.
  • Étel: termelők a piacon, vagy akár a szomszéd finom barackja, akár a falubeli sajtos, vagy a tojásos bácsi. Pék a kisvárosban, megbízható hentes.

 Kihívás:

  • Éjjel-nappali: nincs mindig nyitva tartó bolt, gyógyszertár, de még kocsma sem… Tervezni kell, nagybevásárolni, fagyasztani – végső esetben kreatívnak lenni (legvégső esetben átkopog a szomszédhoz egy kanál sóért).
  • Kert: ami a gyönyörűség, az a kihívás is, hiszen egy szép kerttel rengeteg és állandó munka van, kezdve a fűnyírástól a fametszésig, komposztépítésig, a mandulaszedésen át a kiskert gyomozásáig.
  • Család, barátok távol. Új barátok felé kell nyitni, a régieket pedig minél többször meghívni a rezidenciába – élvezni fogják és jönnek majd maguktól is egy idő után. Érdemes korlátlan mobiltarifát venni, és telefonon csevegni J
  • Boltok, tárgyak, helyek: nincs minden itt, ami Pesten. A ruha-, bútor-, cipőkínálat hiányos. Az ember rászokik az online-rendelésre, illetve listákat vezet, hogy mit kell a látogatások alkalmával megvenni – fontos, hogy az ízlésünket ne a kínálathoz igazítsuk, mert akkor komoly gondok lesznek…

Sokkal többet nem tudnék írni, elfogult, optimista, idealista lévén igazán boldog vagyok itt. Egy év múlva többet tudok majd mondani, addig is izgatottan varom, mit hoz a szépséges ősz, a ropogós tél, a formabontó tavasz.

ps: Munka-ügyben nagyon régióspecifikus a kérdés, azért nem tértem ki rá. Itt a környező településeken van munkalehetőség, de sokan dolgoznak otthonról, vagy élnek a turizmusból