2017, te magával ragadó!

Ilyenkor, év végén jól esik az embernek összegzést írnia az elmúlt tizenkét hónapról, visszalapozni a naptárjában, elmerengni az élményeken, tetteken, kalandokon, amik történtek vele.

Kerülve a túlzott személyeskedést, nem tudom nem elmesélni, hogy itt, a Balaton-felvidéken most olyan csillagos az ég, és olyan csípős az éjszaka, hogy csak öt percig tudtam beleszippantani a jeges levegőbe. Május óta vagyunk itt, és minden nap más és más csodával lep meg minket ez a táj.

De az év elejét még Pesten kezdtük, Iringót látom sokszor a naptáramban januárnál – a The Sorting Bags arculatán dolgoztunk még talán akkoriban. A munkakapcsolat egyre közvetlenebbé vált, a mai napig havonta egyeztetjük, ki hogyan halad a dolgaival, mikor fogunk megint közösen alkotni. Iringótól nem csak a környezettudatosságot tanultam meg jobban, hanem zsákocskáit a mindennapokban is használom (nem kiflitárolásra, hanem a gyerekek játékait szortírozom velük hatákonyan).

Még tavasszal dolgoztam együtt egy kicsit Csillával, a Balaton Felvidék Neked “anyjával”, aki később itt, az igazi Balaton-felvidéken is sokat segített tanáccsal, jó szóval. A mai napig nincs olyan kérdés, amiben ne lenne valamilyen ötlete.

Paizs Dórával folytattuk az előző évi együttműködést, és az ő Anyacsavar klubjain keresztül ismertem meg két nagyon különleges embert.

Anita előbb az Isten vagyok, később a Théta szív projekttel bízott meg, és adta kezeimbe a szívük-lelkük gyümölcsének arculatformálását. Jól esett a bizalom, jól ment a közös munka, annak ellenére, hogy az “Isten vagyok” cím szerintem minden webdesignert megdöbbent egy pillanatra.

Borókáról csak a második email váltás után derült ki, hogy az általam nagyrabecsült Pareto lánya blog szerzője, aki velem készíttette el induló vállalkozásának kisarculatát: logója és névjegykártyája közös munkánk eredménye. Ennyire tudatos és precíz ügyféllel még nem volt dolgom, de később még bővebben is mesélek róla. Addig is olvasgassátok a blogot, vagy a Van rá időm honlapot, megéri!

Úgy alakult, hogy az év során beléptem egy művészeti klubba, akik segítenek a projektjeim megvalósításában. Ez igazából nem számottevő információ, Éva, az én támogató kapcsolattartóm viszont olyan sokoldalú, hogy tátott szájjal nézem különféle projektjeit: kézimunkáival itt, webs munkáival itt találkozhattok.

Már hazai munka volt a Bárókerti Bábszínház arculatának elkészítése, ami egy intenzív, szép folyamat volt, sok személyes élménnyel, beszélgetéssel, egyeztetéssel. Az előadásokra a mai napig járunk a gyerekekkel, és Ancsa a lehető legrugalmasabb ügyfél (és barát), akit az ember magának elképzelhet.

Két családi felkérésnek is eleget tettem az évben (annak ellenére, hogy Zsu, a mesterem óva int ettől): bátyám és unokaterstvérem névjegykártyáit terveztem meg nagy örömmel.

Non plus ultra: a Sofia Design Lab is arculatot váltott, illetve megalapítottuk saját vállalkozásunkat, a Balaton Care-t! Nagy idők!

Tanulni nem sokat tanultam a szó valódi értelmében, úgy egyébként viszont annál sokat: a kételyek, kihívások, tapasztalatok megerősítettek, és remélhetőleg fejlesztettek mind szakmailag, mind emberileg. Egy tömény, mozgalmas, színes-szagos 2017-et engedek el, és köszönöm neki mindazt, amit adott.

Újult erővel várom 2018-at: terveimről januárban fogok írni. Vigyázzatok magatokra, és szeressétek egymást!